Szandra May udvarhelyi hóhullásban

1a39173e65486fab8249fb04458ac834_XL

Feb­ruár 8-án, csütörtökön délután egy igazán családias és bensőséges könyv­be­mu­tatónak adott ott­hont a Székely­ud­var­he­lyi Városi Könyvtár ol­vasóter­me. Szakács István Péter fag­gat­ta egy­ko­ri diákját, De­me­ter Zsuzsát a nemrégi­ben a Lec­tor kiadónál meg­je­lent, a Szand­ra May a hóhullásban című, Kin­de An­namáriáról és költészetéről szóló könyvével kap­cso­lat­ban.

A helyszín is al­kal­ma­sabb volt erre az eseményre, mint a kocs­ma/​kávézó, az érdeklődő és értő közönség be­lak­ta a ter­met, az eseményt ke­ret­be fog­laló Ga­ra­bon­ciás da­lok pe­dig a han­gu­la­tot is kellőképpen meg­ala­pozták. A Ga­ra­bon­ciás szöve­ge­it egyébként Kin­de An­namária írta a ’70-es, ’80-as évek­ben, aki­nek kul­turális élet­ben való je­lenléte el­lenére ver­sesköte­tei csak a rend­szerváltás után je­len­het­tek meg. En­nek okáról De­me­ter Zsu­zsa csak annyit árult el, hogy van­nak elképzelései, de nem annyi­ra meg­ala­po­zot­tak, hogy tényként tálal­has­sa. A ta­valy meg­je­lent mo­nográfia egyébként nem tu­dományos dol­go­zat, azt nem a szakmának írta a székely­ud­var­he­lyi származású, de Ko­lozsváron élő szerző („nem az agyonlábjegy­ze­telt dok­to­ri disszertációját nyom­tatták ki”), ha­nem az egy­sze­ri ol­vasót sze­retné be­ve­zet­ni ebbe a költői világba, sze­retné meg­sze­ret­tet­ni, a köztu­dat­ba be­emel­ni a méltat­la­nul el­ha­nya­golt és a halál mi­att túl korán lezárult életművet, rábírni az em­be­re­ket, hogy vegyék kézbe és for­gassák Kin­de köte­te­it. Az iro­da­lomtörténész ezért is fog­lal­ta a költőnő egyik al­te­regójának, Szand­ra May­nek a nevét a kötet címébe.
Általáno­sabb vi­zek­re evez­ve arról is beszéltek az előadók, hogy bár Kin­de An­namária csíksze­re­dai és nagyváradi évei alatt a pezsgő iro­dal­mi élet szer­vezője volt, az Erdélyi Ma­gyar Írók Ligájának ve­zetőségében is éve­kig tevékeny­ke­dett, azon­ban látványo­san ki­ma­radt a bu­da­pes­ti iro­dal­mi körforgásból, on­nan nem vették észre, nem fe­dezték fel. Ez na­gyon kevés kivételtől el­te­kint­ve más erdélyi szerzőnek sem szo­kott si­kerülni itt­honról, általában a főváros­ban személye­sen is je­len kel­le­ne len­ni a be­futáshoz.
De­me­ter Zsu­zsa végig ért­hetően, meg­nyerően beszélt a mo­nográfiája fősze­replőjéről, Szakács István Péter­rel szel­le­mes dis­kur­zust foly­tat­va és közönséget többször meg­ne­vet­tet­ve sze­rez­tek egy szép és emléke­ze­tes estét a közönségnek, akik­nek a Ga­ra­bon­ciás da­lok és dalszöve­gek biz­to­san sokáig a fülében cseng még. eirodalom.ro