Markó Béla és Lengyel László új, Engedd hazámat értenem című beszélgető könyvét mutatták be szerdán Marosvásárhelyen. Az eseményen, amelynek házigazdája Tibori Szabó Zoltán publicista volt, a két szerző mellett részt vett Kelemen Hunor szövetségi elnök is. Markó Béla elöljáróban elmondta: „az új könyv közéletről, politikáról, generációkról, pontosan egyetlenegyről, a sajátjáról szól a leginkább, Lengyel Lászlóval közösen össze akartuk vetni tapasztalatainkat, amelyekről számvetést készítettünk.”
Az Engedd hazámat értenemet nehéz könyvnek tartja Tibori Szabó Zoltán publicista, házigazda, nem a nyelvezete, a stílusa okán, hanem a folyamatos reflektálásaiért. A párbeszéd során két világ bontakozik ki, azé a Lengyel Lászlóé, aki a 90-es évek után remek politikai-gazdasági elemzésekkel szolgált, valamint Markó Béláé, aki meghatározó személyisége volt az elmúlt 27 éves időszaknak, az erdélyi magyar politizálásnak, akinek jelentős szerepe volt abban, hogy a magyar közösség is részese legyen a román belpolitikának. A házigazda rámutatott: a könyv tematikája gyakorlatilag minden olyan fontos témát felölel, amely meghatározta a magyarországi és romániai társadalmi életet, az itt élő magyar közösségek kultúráját. Bár a múltról szól leginkább, valamiféle iránymutatás is fellelhető benne anélkül, hogy a két szerző megmondaná, merre kell haladnia a politizálásnak Magyarországon és Romániában.
Tibori Szabó Zoltán úgy véli, Markó Béla eddigi kötetei is a társadalom sorskérdésével foglalkoztak, a jelenlegiben is szerepel annak a kérdése, hogy megérte-e az elmúlt 27 évvel foglalkozni, „mindaz a nyomorúság is benne van, amelyben végig kellett vonulni, ott a kérdés, hogy szükség volt-e erre az időszakra, vagy csak próbálkozások sorozataként állt ez helyt.” Ez a dilemma érződik a könyvben, amelyet többször meg kell rágni, amely kijelentéseit többször vissza kell olvasni, mondatonként kell megérteni, értelmezni.
„A kérdés, ami szintén terítéken van: mit kezdjünk az európai konstrukcióval. Hogy most, amikor mind Magyarország, mind Románia az Európai Unió teljes jogú tagja, amikor ez az integráció számtalan lehetőséget és távlatot nyit meg előttünk, akkor éppen olyan kurzusnak vagyunk tagjai, amelyek centrifugális erőként akarják szétszakítani Európát. Beválatlan ígéret az integráció, van-e arra sansz, hogy sikerre vihető ez a konstrukció, vagy pedig visszatérünk egy bezárkózó nemzetállamiságba. Nyilván, receptjük nincs, de számtalan oldalról megvilágítják ezt a kérdést a szerzők” – részletezte a publicista.
Kelemen Hunor szövetségi elnök méltatásában kiemelte: a könyv az elmúlt 27 esztendő mérlegelése, szerinte: az, aki ezt elolvassa, megérti, mik vezették Markó Bélát döntéseinek meghozatalában. „A könyv párhuzamos értelmezése és megértése annak, ami velünk történt itt Erdélyben, Közép-Kelet Európában, a Kárpát-medencében. Ez a beszélgető könyv nem egyszerű kérdezz-felelek, hanem egy olyan elemzés, értelmezés, olyan értelmiségiek dilemmája, amely számunkra eligazítást nyújthat abban, ami előttünk áll, amiről gondolkodnunk kell” – tette hozzá.
Rámutatott: Markó Béla és Lengyel László együtt próbálja megérteni nemcsak azt, hogy mi történt a rendszerváltás után, hanem azt is, amiről az elmúlt száz esztendő szólt. „Amikor transzilvanizmusról beszél Markó Béla, a saját transzilvanizmus-értelmezését adja, visszatekint száz esztendőre, tágabb kontextusba helyezi a huszadik és huszonegyedik századot. Ez a fő érdeme ennek a könyvnek, nem egyszerű beszélgető könyv, hanem politikai és társadalmi filozófia, amelyben szó esik az identitásról” – részletezte az RMDSZ elnöke.
Meggyőződése az is, hogy a könyvnek köszönhetően előre lehet vetíteni azt, hogy merre halad a világ, merre haladnak a különböző társadalmi, politikai folyamatok Magyarországon és itthon, az új demokráciák pedig milyen kérdésekkel szembesülnek, jó vagy rossz válaszokat adnak, de milyen kérdésekkel szembesül maga az Unió is.
Lengyel László úgy véli, bár a két világháború között létezett Erdélyben is közbeszéd Magyarországról, és fordítva is, soha nem került sor vezető értelmiségiek közötti, nyilvánosság előtti párbeszédre: „de Magyarországon az elmúlt 27 évben sem jutott eszébe senkinek, hogy lefolytasson egy Erdély-vitát. Mindenki beszél róla, de senki sem gondol rá. Ezen akartam változtatni, értelmiségi párbeszédet akartam” – mondta.
Az autonómia kérdésére reflektálva kifejtette: „az egyik legfontosabb kérdés, amelyet legalább háromszor is feltettem magamnak, mi az a vörös vonal, amelyet román politikus sosem lépne át. Ez az autonómia kérdése. Román politikusokkal el lehet jutni nagyon messze, de az autonómiáig nem. Ennek egyik oka az, amit nemzetközileg látnak, az, hogy az autonómia-követelések egy lépésre vannak az önállósodási kérdésektől.”
Markó Béla kifejtette: politikai pályafutása során sosem mondta, hogy a magyar közösség nem akar autonómiát, „azért sem állította volna ezt, hogy cserébe megkapjuk az anyanyelvi oktatási törvényt. Valóban van vitánk arról, hogy a székelyföldi autonómia valami erős, megnövelt önkormányzatiságot kell hogy feltételezzen vagy többet.”
Az a tapasztalata, hogy az RMDSZ volt elnökeként az önkormányzatiságról tudott tárgyalni a román felekkel, magáról az autonómiáról nem: „a román pártok máig nem tudták bizonyítani, hogy az autonómia nem jó. Ők nem olyan liberális társadalmat építenek, ahol nekünk nem kell bezárkózni.”
Kelemen Hunor szerint egy finn és dél-tiroli autonómiamodellhez hasonló rendezni tudná itthon a többség és kisebbség viszonyát. Arról, hogy a román pártok 2011-ben elfogadták, hogy az őshonos kisebbségeket társnemzetként, államalkotó tényezőként ismerjék el, elmondta: ez azt mutatja, hogy két évtized után eltolódhat a vörös vonal, az érvek pedig előrébb vezetnek. „Jelen pillanatban oda kell eljutnunk, amire a könyvben utalást tesz Markó Béla: legyen egy többségi-kisebbségi megállapodás, amely nem a parlamenti szavazatok függvényében rendezi a helyzetünket, hanem előretekint, a parlamenti aritmetikától független. Erre mi már tettünk egy kísérletet 2015 elején. Annak eszköztárát, amit a parlamenti matematikával el lehet érni, ismerjük, de hogy melyek a határai annak, hogy legyen egy többség-kisebbségi megállapodás, azt még nem tudtuk kipróbálni” – nyomatékosított az RMDSZ elnöke.
Az aktuálpolitikáról Markó Béla úgy vélekedik: ma le akarják bontani mindazt, amit a rendszerváltást követően felépítettek, de csak akkor járhat „sikerrel” az állam, ha Európa is visszabomlik, és a világ is Románia körül. Kelemen Hunor úgy véli, 1990 után a társadalom teljesen átalakult, olyan dilemmákkal szembesülni, mint a jogállamiság, a hatalmi ágak szétválasztásának hiánya. „Foglalkoznunk kell azzal, hogy hol hibáztunk, van-e felelősségünk abban, hogy idáig jutottunk, hogy azok a kompromisszumok, amelyeket megkötöttünk, miért kerülnek veszélybe. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatosan a dilemmáink generációtól függetlenül hasonlóak. Az én feladatom szövetségi elnökként az, hogy megértsem azokat, akik 89 után születtek, és kerültek bele egy szabad világba, akiknek más viszonyítási alapjuk van, s ha nem is éles, de családi emlékekkel érkeznek a kommunizmusból” – emelte ki az RMDSZ elnöke. Számára fontos, hogy ez a nemzedék mit gondol a jogállamiságról, a demokráciáról, valamint azt reméli, hogy a fiatalok is abban lesznek érdekeltek, hogy parlamentáris demokráciát építsenek, ne pedig autoriter államot.