Hogyan lehet bekerülni a fiatal írók közé, vajon vannak-e áthúzások egy költő vázlatain és milyen elfeledett költőóriásokat tart számon a két vendég. Többek közt ezekről faggatta Muszka Sándort és Korpa Tamást Murányi Sándor Olivér a Magyar Költészet Napjának ünneplésére szervezett irodalom esten a székelyudvarhelyi G. Cafféban.
Korpa Tamás felvidéki származású költő, az elmúlt évben jelent meg két kötete, s ugyanebben az évben a Fiatal Írók Szövetségének (FISZ) elnökévé is választották. Murányi kérésére bemutatta az irodalmi szervezet tevékenységét, elmondta, hogy egyike négy reprezentatív írószervezetnek, s egyik ars poétikájuk, hogy a tehetségeket összegyűjtse, felépítse, kiadja munkáikat határon innen és túl.
Korpa azt is elárulta, hogy generációváltás zajlik a FISZ-ben, új szerzőket is keresnek. Murányi kérdésére az is kiderült, hogy ahhoz, hogy valaki jelentkezhessen a szövetségben, nevesebb folyóiratokban kell publikálnia.
Muszka Sándor kézdivásárhelyi költőről Murányi elmondta, hogy a kortárs erdélyi magyar irodalom egyik legtermékenyebb szerzője. Majd, a lehet-e újat írni még kérdéskört igyekeztek körbejárni. Hogyan dolgozik egy kortárs költő, vannak-e áthúzások, javítások kérdése került terítékre? – ezek a kérdések is felmerültek. Muszka Sándor elmondta, hogy „olyan is van, hogy az egész egy nagy áthúzás”, szerinte csak a dilettánsok gondolják, hogy úgy szép, ahogy van, sok munka van egy-egy szöveggel.
A prózaírás és költészet viszonyáról is szó esett, s mindkét költő osztotta azt a véleményt, hogy a regényíráshoz több ötlet és kitartás kell, mint egy-egy rövidebb műfajhoz. Muszka saját prózaírói munkásságára úgy tekint, hogy: „addig hülyéskedtem, míg úgy maradtam”, magát botcsinálta prózaírónak, megélhetési bűnözőnek nevezi. eirodalom.ro