A 7. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét zárult le vasárnap a kincses városban. A hagyományokhoz híven az utolsó programpont idén is a közösségi versmondás volt a Fogoly utcában, ahol ezúttal a 200 éve született Arany János verseit szavalták együtt az összegyűlt versbarátok. Szombat este a Bulgakov Irodalmi Kávéházban a könyvhét programjainak keretében adta át a kávéház tulajdonosa, Nagy Elek felajánlásával létrehozott Méhes György díjakat az Erdélyi Magyar Írók Ligája képviseletében Karácsonyi Zsolt elnök. Amint azt már korábban tudni lehetett, a 3000 eurós nagydíjat ezúttal Szálinger Balázs kapta 360° című verseskötetéért, míg az 1000 euróval járó debütdíjat Tamás Kincső kapta A Csinált-patak állatkertje című prózakötetéért.
Szálinger Balázs – aki 1978-ban született Keszthelyen, de sok szállal kötődik Erdélyhez, Kolozsváron és Nagyváradon is élt korábban – többek között azt mondta el, hogy sosem érdekelte a szigorúan vett tájköltészet, most sem érdekli. Hogy sokan mégis a tájköltészet címkével jelölik új kötete egyes darabjait, az szerinte abból fakad, hogy nagyon érdekli a történelem és a földrajz, a kettő kölcsönhatásainak leírása pedig olykor tájköltészetszerű szövegeket (is) eredményez. Azt is elmondta, hogy sosem foglalkozott az aktuális irodalmi divatirányzatokkal, trendekkel, mindig azt írja, ami éppen érdekli. Köztársaság című kötetében például sok közéleti, közérzeti szöveg is olvasható, holott az irodalomnak ez a fajtája még nem vált (újra) divatossá Magyarországon a kötet darabjainak megírása idején, mikorra pedig divatossá vált, ő már megcsömörlött tőle.
A díjátadó előtt szintén a Bulgakovban mutatták be Fekete Vince Szélhárfa című haikukötetét. A szerzővel Horváth Benji költő, a Helikon szerkesztője beszélgetett. A könyvet Láng Orsolya illusztrálta, Fekete Vince szerint nagyon szépen átadják ezek a rajzok a haikuk hangulatát. A szerző egyébként mini irodalomtörténeti előadást tartott a haikuk történetéről (mint fogalmazott, megrakta a buglya alját, hogy be lehessen aztán tetőzni), elmondta, hogy a 16. században megjelent japán versforma első magyar fordításai több mint száz évvel ezelőtt jelentek meg Budapesten, Temesváron, Kolozsváron. Kosztolányi is lelkes haikufordító volt, ő címmel látta el az eredetileg cím nélküli tizenhét szótagos „miniuniverzumokat”, amelyek a már három haikukötetet jegyző Markó Béla szerint „a költészet mikrochipjei”. Fekete Vince egyébként a kötet száz darabját egy körülbelül 150 darabos kéziratból válogatta ki, mint mondta, azért jó ez a forma, mert séta közben, fejben is meg lehet írni egy-egy haikut. Az is elhangzott, hogy a Székelyföld szerkesztőjeként is tevékenykedő Fekete igyekszik odafigyelni a fiatal tehetségekre is, mert szerinte az újítás alapvetően a fiataloktól jön, és „minden jó versnek úgy tud örülni, mintha ő írta volna”.
A 7. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét csütörtöktől vasárnapig várta az érdeklődőket számos közönségtalálkozóval, könyvbemutatóval, gyerekprogrammal, valamint koncertekkel és slam poetryvel. A Fogoly utcában a várfal árnyékában négy napig számos könyvkiadó portékájából válogathattak a könyvbarátok.