Szombaton, október 21-én, hatodik alkalommal került sor a Marosvásárhelyi Rádió Stúdió-termében a Romániai Írószövetség Marosvásárhelyi Fiókja által szervezett Román–magyar irodalmi interferenciák elnevezésű szimpóziumra.
A Romániai Írószövetség Marosvásárhelyi Fiókjának tagjai folytattak párbeszédet a román és a magyar irodalom kölcsönhatásáról, a román–magyar műfordítás kérdéseiről, az együttműködés további lehetőségeiről. A Romániai Írószövetség bukaresti vezetőségétől Răzvan Voncu, a külügyi programok igazgatója, a România Literară főszerkesztője vett részt a rendezvényen, továbbá még jelen volt Hanna Bota és Florin Toma szintén Bukarestből.
A konferenciát Markó Béla nyitotta meg, majd Răzvan Voncu és Eugeniu Nistor köszöntötte a jelenlévőket. Utána következett az Írószövetség Marosvásárhelyi Fiókja által létrehozott fordítói különdíj átadására. A Communitas Alapítvány által támogatott díjat hatodik alkalommal osztották ki, az idén is ketten vehették át ezt az elismerést, Máté Irén segesvári születésű, könyvkiadó, író, a bukaresti Curtea Veche Könyvkiadó vezetője, a román-magyar irodalmi kapcsolatok ápolásáért és a magyar irodalomból románra fordított művek kiadásáért, valamint Szávai Géza író, szerkesztő, könyvkiadó, a budapesti Pont Kiadó vezetője a román-magyar irodalmi kapcsolatok ápolásáért és a román irodalomból magyarra fordított művek szerkesztéséért és kiadásáért. A laudációkat Demény Péter és Markó Béla tartotta.
A díjátadás után került sor a Marosvásárhelyi Fiók és az írószövetség bukaresti vezetősége által kezdeményezett fordítói progam keretén belül megjelentetett könyvek bemutatására.
Szonda Szabolcs Adrian Alui Gheorghe, A nyom (Urma) című regényéről beszélt. A könyv a Bookart (Csíkszereda) és a Kalligram (Budapest) kiadók közös kiadásában jelent meg, Koszta Gabriella fordította magyarra.
Balázs Imre József Nopți în zen (Éjszakák a zenben) című verseskötetét és Szántó T. Gábor Gara de est, cap de linie (Keleti pályaudvar, végállomás) című regényét Kocsis Francisko, a könyvek fordítója mutatta be. Mindkét könyvet a bukaresti Cartea Românească Könyvkiadó adta ki.
A könyvbemutatók után következett Alexandru Cistelecan és Demény Péter előadása: Hasonlóságok és különbségek a mai román és magyar irodalomban címmel.
Mint minden évben az esemény az idén is felolvasással zárult, Hanna Bota, Demény Péter, Adrian Giurgea, Ana Maria Crișan, Káli István, Kocsis Francisko, Dézsi Zoltán, Constatin Nicușan, Szakács István Péter és Eugeniu Nistor olvastak fel verset vagy prózát.
Az alábbiakban Markó Béla Szávai Gézáról írt laudációját olvashatják.
“Több mint fél évszázada ismerjük egymást Szávai Gézával. 1970 októberében találkoztunk először Kolozsváron, ő akkor másodéves volt, én pedig elsőéves a magyar-francia szakon. Kezdettől fogva talált a szó köztünk, de barátságunkba beletartozott az is, hogy néha hajnalig képesek voltunk vitatkozni a bentlakás folyosóján sok mindenről, ami ma egyszerűen esztétikai dilemmának tűnik, de akkor nekünk létkérdés volt. Élet-halál kérdése. Tizenkilenc vagy húszéves korban minden élet-halál kérdése. Csak később köt meg szinte mindenki kompromisszumot az élettel is, a halállal is. Kivéve azokat, akik legfontosabb céljaikban soha nem alkudtak meg. A kezdeti együttlét után, nem mindig voltunk egymás közelében, én Marosvásárhelyen, Géza Bukarestben, azután én Bukarestben, ő meg Budapesten. Így élünk mindannyian errefelé, keressük a helyünket, és vagy megtaláljuk, vagy nem. Ismétlem, nem találkoztunk nap mint nap, de állítom, Szávai Géza is azok közé tartozik, aki végig következetesen dolgozott azon, amit még egészen fiatalon eltervezett. Vagyis megtalálta a helyét. Mert a mi helyünk nem Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Bukarestben vagy Budapesten van, hanem a szaporodó könyvek, az egyre pontosabb mondatok között. A tervezett könyveket kell megírnunk, a megálmodott mondatokat kell papírra vetnünk. Tudom, Szávai Géza ma sem mindig érzi úgy, hogy sikerült valóra váltania, amit elképzelt, pedig így van. De egy író sohase legyen igazán elégedett önmagával, hiszen akkor nem fog többé írni. Kiváló könyvekkel gyarapította a magyar irodalmat, számomra ezek közül is a legfontosabb egy dokumentumregény, a Székely Jeruzsálem, amelyben benne van Erdély hányatott történelme, az itt élő népek küzdelme az identitásért. Sajnos, ahogy ismét sötétül körülöttünk a világ, ismét egyre nagyobb aktualitása van a bözödújfalusi székelyek történetének, akik felvették hajdan az izraelita vallást, és aztán sokan közülük osztoztak a deportált zsidók sorsában 1944-ben.
Szávai Géza és Szávai Ilona Budapesten létrehoztak egy olyan könyvkiadót, amely próbálja ugyanúgy egymás mellé helyezni a kulturális identitásokat, ahogy azt az író is teszi, nemcsak a Székely Jeruzsálemben, hanem valamilyen formában minden könyvében. Nagy munkát végzett a kiadó az évtizedek folyamán a Conflux sorozattal, amely Kelet-Közép-Európa és a Balkán jelentős íróit hivatott minél több nyelven népszerűsíteni. Szávai Géza elkötelezettsége a kultúrák közti párbeszéd mellett minden elismerést megérdemel. Sokkal többet is, mint ez a mai díj. A politika nem mindig közelít minket egymáshoz, az irodalom viszont igen. Többek közt magyar, román, orosz, lengyel, francia, angol nyelven adták ki számos szerző könyveit, így ismerhette meg a román olvasó például Mészöly Miklós és Polcz Alaine műveit, de találkozhatott a Pont Kiadó segítségével a magyar olvasó Ana Blandiana, Mircea Nedelcu és mások munkáival, sokszor kétnyelvű kiadásban. Egyedülálló program ez a magyar könyvkiadásban.
Azt állítottam az imént, hogy az író sohasem lehet elégedett. Most mégis azt szeretném mondani Szávai Gézának, hogy bár nem mindig kapta meg a Pont Kiadó az őt megillető reflektorfényt, higgye el, van oka az elégedettségre. Több mint ötven év múltán is magam előtt látom azt a már akkor is nagyon művelt, nagyon tájékozott, mindennel és mindenkivel megvívni kész egyetemistát, és azt is látom, hogy tulajdonképpen máig nem változott. Álmodik, tervez, alkot. Problémamegoldó ember, problémamegoldó író. Jelentős kiadó, jelentős író. Gratulálok!
Marosvásárhely, 2023. október 21. “
Továbbá az alábbiakban Demény Péter Máté-Arsene Irénről írt laudációját olvashatják:
“Nagyon nehéz egy olyan emberről beszélni, akinek annyi “vegyértéke” van, mint Máté Irénnek. Először is létrehozott egy kiadót, amely idén tölti 25. évét. Pamuk, Tatjana Tolsztaja, Máté Gábor csak néhány név azok közül, akik publikálnak a Curtea Veche-nél.
A magyar kultúra igazi nagykövete: a Curtea Veche-nél Márai Sándor, Esterházy, Nádas, Káli István kötetei jelentek meg olyan nagyszerű fordítók tolmácsolásában, mint a néhai Anamaria Pop vagy Kocsis Francisko.
Időnként összefutunk a kiadó folyosóján, és mindig foglalkoztatja valami. Mit kellene tenni, hogy a romániai olvasók többet olvassanak? A Curtea Veche-nek van egy “Narativ” nevű programja: középiskolákba megyünk, és műhelyeket vezetünk. Azt szeretnénk érzékeltetni a gyerekekkel, hogy a szabadság és a tehetség fontos, és érdeklődés hiányában nehéz megélni őket. Hogyan kellene megírni, hogy egy könyvön hány ember dolgozik? Ez is olyan kérdés, amely gyötörni szokta.
Folyton kereső személyiség. Kíváncsi, intelligens, elegáns és érdeklődő, aki a kerekasztal és a könyvvásár terében egyaránt otthonosan mozog. Sikeres nő, aki kitartóan dolgozik nap mint nap. Egy hölgy, aki sokat tett azért a kultúráért is, amelyből indult, azért is, amelybe megérkezett. Aki rajtam is nagyon sokat segített.
Örülök, hogy ma megkapja ezt a díjat, és szeretettel gratulálok!”
