Nagyon zárt diktatúrában voltam huszonhárom-huszonnégy éves, intenzíven írogató fiatalember, amikor egy velem készült interjúban (A HÉT, 1974 decemberében, Vö. Szinopszis/Napi kritikák c. köt. 255. old) azt mondtam: „Egymáshoz közeledésünk út a világ felé”. Komolyan gondoltam, és egészen konkrétan: ha minden jelentősebb mű megjelenne három (magyar, román, német) nyelven, „annak már országhatáron túlmenő jelentősége lehetne”. Fél …
