Bemutatták Bálint Gábor kötetét

ded0d43f607a3e2a36eed8deb9a6add0_XL

Pár nap­ja a háromszéki Szent­ka­tolnán, szülőfa­lujának közösségi házában mu­tatták be Szent­ka­tol­nai Bálint Gábor Válo­ga­tott művek című kötetét, a Székely Könyvtár-so­ro­zat 51. ki­adványát. A har­minc nyelv­ben jártas nyelvész, tudós, mon­go­lis­ta és esz­pe­ran­tis­ta munkáit dr. Bor­csa János szer­kesz­tet­te igényes ki­vi­telű kötet­be.
A ren­dezvényen Lövétei Lázár László, a köte­tet kiadó Har­gi­ta Kiadóhi­va­tal igaz­gatója, a Székelyföld kul­turális folyóirat főszer­kesztője dióhéjban vázol­ta a Székely Könyvtár-so­ro­zat születésének történetét. El­mond­ta, a száz részes­re ter­ve­zett so­ro­zat­ban a székely kultúra fon­tos műveit igye­kez­nek egy­be­fog­lal­ni, a be­mu­ta­tott 51. kötet Bálint Gábor munkásságáról szól.

Bálint Gábor egy nyelv­zse­ni volt, aki­vel érdem­te­len módon bántak el, mert miután bejött di­vat­ba a finn­ug­ris­ta elmélet, neki men­nie kel­lett – mond­ta Lövétei. – Még csúfolódtak is vele, Arany János többek között bökver­set írt róla. De mégis, ahogy elnézem a világ folyását, azt kell mon­da­nom, Bálint Gábor­nak volt iga­za, hisz a fin­nek ma­guk derítették ki, hogy ge­ne­ti­ka­i­lag sem­mi közünk nincs egymáshoz, és hogy a nyel­vi ka­va­rodás mi­lyen körülmények között jöhe­tett létre, nem le­het pon­to­san tud­ni. Ám azt, hogy a török népek­hez több közünk van, biz­tos­ra ve­hető!
Siklódy Fe­renc, a kötet gra­fi­kai ter­vezője egyéb el­fog­laltsága mi­att nem tu­dott je­len len­ni, ám Fe­ke­te Vin­ce költő, a szer­kesztőbi­zottság tag­ja igen. Szolgált is némi ku­lisszák mögötti tud­ni­valóval: volt sze­rencséje látni Bor­csa Jánost a „műhely­ben”, azt, hogy mi­lyen ala­possággal és lel­ke­sedéssel dol­go­zott Bálint Gábor műve­i­nek összeállításán, így min­denképp igényes munkát tart­hat kezében az ol­vasó – je­gyez­te meg.
A további­ak­ban dr. Bor­csa János Szent­ka­tol­nai Bálint Gábor (1844–1913) örökségének ki­bon­ta­kozását ecse­tel­te. El­mond­ta, a nyelvész halála után a történe­lem vi­ha­ra nem ked­ve­zett a ha­gyatéka tovább­vi­telének, egészen 1945-ig, mígnem kevés tanítványa­i­nak egyi­ke, György La­jos ko­lozsvári pro­fesszor ko­moly pályaképet nem raj­zolt munkásságáról (Bálint Gábor emléke­ze­te. Az Erdélyi Ma­gyar Tu­dományos Intézet és a Mi­ner­va Műintézet kiadása, 1945.). Ezek után 20–30 évnek kel­lett el­tel­nie, amíg a tudós neve újra meg­je­lent a köztu­dat­ban, ugyan­is 1969-ben, születésének 125. évfor­dulóján a he­lyi Bakk Pál tanító (aki maga is je­len volt a könyv­be­mu­tatón – szerk.) a Ko­runk­ban fel­idézte Bálint Gábor életútját (Kara György, a későbbi akadémi­kus 1973-ban re­print formában még ki­adat­ta egy kötet­ben egész sor ki­sebb munkáját – szerk.).
Dr. Bor­csa ki­fej­tet­te, hosszú volt az út, amíg a méltat­la­nul el­fe­le­dett nyelvész neve a köztu­dat­ba ju­tott. Első na­gyobb lépésként 1990-ben a szent­ka­tol­nai is­ko­la fel­vet­te a Bálint Gábor ne­vet, aztán 1993–94-ben, a he­lyi értel­miségiek fára­dozásának köszönhetően a név mellé arc is került: közösségi össze­fogással két dom­borművet is készíttet­tek, egyik a fa­lu­ban ma­radt, a mási­kat pe­dig a Babeș–Bo­lyai-egye­tem ma­gyar tanszékének adományozták. Tovább mélyítve Bálint Gábor szel­le­mi örökségét, 1994-ben tu­dományos ülést is tar­tot­tak, és az ott el­hang­zot­tak könyv formájában is meg­je­len­tek. 2009-ben, szintén közösségi össze­fogással egy egésza­la­kos és egy mell­szo­bor is készült Bálint Gáborról. Az egésza­la­kos szo­bor a falu központjában, a mell­szo­bor az is­kolában lelt ott­hon­ra. (Nagy Sza­bolcs At­ti­la, eirodalom.ro)