Az Ady Endre születésének 144. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen a Szilágylompérti Ady Endre Általános Iskola udvarán felavatták a nemrég felújított Ady-kőasztalt. Az apai nagyszülők által – akik a településen éltek és itt is vannak eltemetve – a helybéliek magukénak is tekintik az egykori nagy költőt, akire nagy tisztelettel emlékeznek meg évtizedek óta.
A vasárnapi ünnepség református istentisztelettel kezdődött, Bogya Árpád helyi lelkész a közösség értékét, a közösséghez való tartozás fontosságát, annak megtartó erejét, szerepét emelte ki. Mint mondta, egymásra vagyunk utalva, mert így teremttettünk, közösségi lénynek, és egyedül hiányosak vagyunk, hiszen a férfi és a nő is csak együtt tud valami lényegeset megvalósítani. Minél távolabb kerülünk egymástól, annál inkább ki vagyunk téve a veszélynek, ezért fontos az egymásra való odafigyelés, főleg így, az ünnepek előtt.
Az istentiszteletet követően a templomban kulturális műsorral emlékeztek a nagy magyar költőre, hiszen Szilágylompért az Ady-örökség fontos részét képezi. A faluban a költő tiszteletére, születésének 125. évfordulóján, 2002-ben emlékhelyet állítottak, amelynek állomásai, az Ady nagyszülők sírja a temetőkertben, a költő mellszobra a templomkertben, a költő nevét viselő általános iskola és annak falán található tábla, amely a hajdani nagyszülők házára emlékeztet.
Az idén ez a sorozat egy újabb állomással gazdagodott, a felújított kőasztallal. A Pro Lompért Egyesület felkérésére Kovács Zsolt sírköves restaurálta a kőasztalt, amely szinte teljes egészében visszanyerte eredeti állapotát, és amelynek a jövőben méltó helyet szeretnének létrehozni.
„Mélység és magasság az élet”
A Zilahi Református Wesselényi Kollégium magyartanára, dr. Bóné Éva Ady Endre életét és költészetét idézte fel, idézte meg, egy olyan közösségnek, „amely nagyon sok szállal kötődik Ady Endréhez, annak családjához”. A tartalmas ismertetőt a költő ars poeticájával, Itthon vagyok című írásának néhány sorával zárta: „Nyolcadik esztendeje már, hogy járom a kiszabott utat. A régi ellágyulások elmúltak már tőlem. Vallom és hirdetem, hogy nincs értékesebb, hatalmasabb és szebb, mint az élet. Mindig szép és mindenütt. Fetrengett a lelkem sokszor porban is, sárban is. De mindig új és új magasságai jöttek az életnek. Az élet szent, szép, hatalmas és értékes valami. A sárban is szép, a szűz havasi tetőn is. Mert mélység és magasság az élet.”
Ady a magyar költészet alfája és omegája, mondta Meleg Vilmos nagyváradi színművész, aki előadásában a költő istenes verseinek üzenetét adta át, de a színes repertoárt gazdagították azok a versek is, amelyek a szülőföld iránti hűségről, a magyarságtudat elmélyítéséről szólnak.
A nap fénypontja a kőasztal leleplezése volt az egykori nagyszülők udvarán, ahol most a költő nevét viselő általános iskola áll. Ady Endre gyermekkorában gyakran megfordult a nagyszülőknél, később, felnőtt korában a rokonoknál – emelte ki a helyi tanítónő, Sólyom Tünde, hiszen Szilágylompért az Ady fiúk második hazája volt. Apai nagynénjének, Ady Juliannának otthona mindig nyitva állt a két mindszenti fiú előtt, és a ház mögött lévő gesztenyefa árnyékában, néhány papírral a kezében a kőasztal mellett Ady Endre gyakran töltötte napjainak nagy részét.