A Csíkszeredai Könyvvásár második napján, pénteken megrendezésre kerülő pódiumbeszélgetés során Molnár Vilmos, a Székelyföld folyóirat történelmi rovatának szerkesztője és Márton Evelin, a Bukaresti Rádió magyar szerkesztőségének munkatársa az otthonosság-idegenség, illetve a központ és periféria viszonyát járták körül Hajdú Farkas-Zoltánnal, a Ki ez az Ipse? című könyv szerzőjével.
Lévén, hogy az említett témák kulcsfontosságú szerepet játszanak az író sorozatának harmadik, de (mint az a beszélgetés során elhangzik) nem utolsó kötetében, Márton Evelin is a következő kérdéseket teszi fel „vitaindító beszédjében”: „Lehet-e az embernek több hazája? Vagy aki így érez, az örökkön vándorló Ipse?”. Hajdú Farkas-Zoltán, Gadamerhez hasonlóan, a gyermekkort határozza meg, mint szülőföldet, ez alapján pedig a szülőföldet nem lehet elhagyni, hiszen az benne van.
A nyelv botlása, az ipse szó latin fordítása nem más, mint én, veti fel a szerző, így új értelmezésre adva lehetőséget az olvasó számára: Ki vagyok én? Mint azt Molnár Vilmos is elmondja, több okból lehet elmenni külföldre, de itthon maradni is. Elmenni mindenképp próba, hiszen az ember hogyha nem megy semerre, akkor a szociális státusza, amit megszerez, és a szociális hálója, amit az évek során kiépít, meg is marad. Ez az, amit az emigráns elveszít, és így „hogyha nem kezded belülről ápolni a szülőföldedet, akkor szétesel”, mondja Hajdú Farkas-Zoltán. Ez a periféria. Ha másra nem is, de arra biztosan jó az emigrálás, hogy az ember megfogalmazza magának, mi az a szülőföld, ez ugyanis egy olyan dolog, ami otthon eszébe sem jutna.
Erdélyi magyarként élni külföldön azzal jár, hogy folyamatosan magyarázkodni kell a hovatartozásunkat illetően, hiszen egy külföldi soha nem érti meg, hogyan lehetünk mi magyarok Romániában. El is mondja az író, hogy egy új választ talált ki arra a kérdésre, hogy honnan származik: hagyja az illetőnek, hogy találgasson, majd, attól függetlenül, hogy az mit mond, azt mondja neki, hogy eltalálta. Így legalább elkerülheti a hosszas, és legtöbbször értelmetlen magyarázkodást.
„Az erdélyieket nem lehet komolyan venni, mert mindig, ahelyett, hogy a lényegről beszélnének, történeteket mesélnek” hangzik el, majd Nagy Lóránt gitárszólója zárja az eseményt.
PÉTER KATALIN, helikon.ro