A húsvéti ünnepi menü különlegesen ínycsiklandozó fogásának ígérkezett Lőrincz György új regényének székelyudvarhelyi bemutatója. A Művelődési Ház koncertterme teljesen megtelt, a szerző asztalánál a bemutató előtt és után is kígyóztak a dedikálásra váró olvasók, azt pedig külön öröm volt látni, hogy minden korosztály képviseltette magát a közönség soraiban.
A könyvet Szakács István Péter méltatta, a felolvasott szövegrészek között a szerzőt is faggatva. Szemünk előtt rajzolódott ki a tizennyolc éves korában szülőfaluját Ausztriára cserélő Csapó András története, a határ előtt a külföldre vágyás, majd azt átlépve a honvágy, a gyermek– és felnőttkor, az idegen nagyváros és az otthon, a falu fölött magasodó hegy által határolt gondolatok és történetek keveredése. Az anekdoták, a felolvasott részletek egyszerre gondolkoztatták el és nevettették meg a közönséget, ugyanakkor arra is ráébresztve mindenkit, hogy ez a könyv rengeteg rokonunkról vagy ismerősünkről is íródhatott volna (a közönség soraiból meg is jegyezték, hogy az a különbség a személyes élmények és Lőrincz György regénye között, hogy az írónak megvan a tehetsége, hogy meg is írja ezeket). A kutyasétáltatás munkaköre, az apai büszkeség, amíg a gyerekét először hazahozva egy felvonuláson a huszárokat nézik, mígnem a gyerek fel nem kiált: „Apa, nézd, indiánok!”, vagy az érzés, amikor az idegenbeszakadt fiatal legszívesebben hazajönne, de mégsem teheti, mert azzal beismerné, hogy nem jött össze a kinti számítása.
A regény minden részletéből kiérződött, hogy mennyi ötlet, munka, szeretet van benne, nem csak a szöveg minősége miatt jó a könyv, hanem azért is, mert lerí róla, hogy a szerző a lelkét is beleírta.
Rendkívül hamar eltelt a könyvbemutató másfél órája, ráadásul a közönség is aktívan bekapcsolódott kérdéseivel, egyaránt kaptunk könnyed, szórakoztató, de zsírosabb, nehezebb falatokat is, azonban abban is biztos vagyok, hogy senkinek nem feküdték meg a gyomrát az elhangzottak.
eirodalom.ro